- Te, Rangiku három nap és itt van Toushiro-kun szülinapja – lelkendezett Hinamori ráncigálva Rangiku kimonójának ujját.
- Igazad van. Valamivel meg kellene lepni – kapott észbe a nő is.
- Szerintem trombitáljuk össze azokat a kapitányokat és hadnagyokat, akikkel Fehérke jóban van.
- Ühüm. Pokollepkékkel elküldöm az üzenetet.
Rangiku rámondta a pokollepkére a szöveget, mint az üzenetrögzítőre szokás. Az üzenet így hangzott:

„Tisztelt Kapitányok és Hadnagyok!

Én Matsumoto Rangiku a 10. osztag hadnagya ez úton szeretném felkérni önöket, hogy jelenjenek meg ma délután 3-kor a 10. osztagnál. Megbeszélést szeretnénk tartani Hanimori hadnaggyal. A téma Hitsugaya kapitány születésnapja. Kérem szíves megjelenésüket.

Köszönettel: Matsumoto Rangiku a 10. osztag hadnagya."


A pokollepke elment Komamura és Tousen kapitányhoz, Izuru és Abarai hadnagyhoz, Rukiához valamint Unohana kapitányhoz és hadnagyához. Ukitake és Kyoraku kapitány, Yoruichi, Byakuya, Kenpachi és Yachiru is kapott üzenetet.



Délután 3 óra előtt tíz perccel a 10. osztag udvarán a nagy tölgyfa alatt már ott várta a meghívottakat Rangiku és Hinamori. Megérkezett már Komamura, Tousen, Izuru, Renji, Unohana és Isane. Pontban háromkor megérkezett, Rukia, Byakuya, Ukitake és Kyoraku. Kenpachi, Yachiru és Yoruichi csak tíz perces késéssel érkezett.
- Hát veletek mi történt? – érdeklődött Komamura.
- Hitsugaya pont nálunk volt nem mondom meg miért és épp akkor jött a lepke. És persze, hogy meghallotta, hogy Matsumoto küldte az üzenetet. – kezdett el mesélni Yoruichi.
- És mit mondtatok neki? – ijedt meg Hinamori.
- Azt, hogy... nos, szóval... hogy Rangikunak van szuper új krémje, ami megnagyobbítja a melleket – erre a kijelentésre többen nevettek.
- Az is valami. Na, csendesedjünk el, emberek! – emelte fel kicsit a hangját Hinamori, majd próbálta hivatalosra fogni. – Azért vagyunk mi itt most, hogy megtárgyaljuk, hogy mit adunk Toushiro-kunnak a születésnapjára. Várjuk az ötleteket – azzal leült. Mindenki magába mélyedve gondolkozott. Először Rukia szólalt meg:
- Vehetnénk neki egy fésűt. Úgyis mindig égnek áll a haja.
- Neki eleve ilyen – szólta le Rangiku.
- Hajfesték! Vehetnénk neki hajfestéket! – vágott közbe Yoruichi.
- Szálljunk már le a hajáról, arra allergiás! – szólta le Hinamori is.
- Plüss maci! – jött egy újabb hülye ötlet Rukiától. Persze mindenki ellenezte.
- Úúú, hogy is mondják? Az a tánc, amit a rúd körül szoktak táncolni... mi is az? Sztriptíz, ez az! – kiabált Rangiku. Erre mindenki ránézett, Kyoraku is felkapta a fejét.
- Támogatom! – kiáltotta.
- Ellenzem! – vágták rá a többiek.
- Sajnáljuk, Rangiku és Kyoraku kapitány, de le vannak szavazva – szólt ünnepélyesen Isane.
- Rózsaszín masni! – vihogott közbe Renji.
- Orrszőr vágó! – Yoruichi.
- Gumi óvszer! – Kenpachi.
- Kiskutya! – Yachiru.
- Peach-es zászló! A béke megtartása céljából! – természetesen Tousen.
- Plasztikai műtét! – Komamura.
- Vibrátor! – Kyoraku.
- Sál! – Byakuya.
- Édesség. Mindig annyira szereti, mikor édességet adok neki. – Ukitake.
- Karaoke CD. Szoktam hallani, hogy a zuhany alatt mindig énekeli a Boci boci tarkát. – Matsumoto.
- Gumikacsa! – Izuru.
- Dundika! – kiáltott közbe Rukia
- Az ki? – kérdezték egyszerre a többiek.
- Olyan nő, aki nagyon hasonlít Rangikura csak ő szőke, és pénzért csinálja AZT!
- Nem jó – rázta a fejét Hinamori.
- Igen, olyan, mint én csak egy lehet és az is csak én lehetek. – helyeselt Matsumoto.
- Adjunk a kis kapitánynak egy... - gondolkozott hangosan Kyoraku. – Egy Hinamorit! – csillant fel a szeme.
- Még mit nem! – tiltakozott az ajándéknak szánt személy.
- Meglepetés buli! – kiáltott Renji.
- Ez jó! – vágták rá egyszerre a többiek.
- Nekem van egy ötletem kiegészíteni ezt – szólalt meg Hinamori. – Mindenki adjon neki, amit akar a meglepetés bulin.
- Oké, én fogom szervezni a bulit. Hinamori, a te feladatod lesz, hogy távolt tartsd a 10. osztagtól! – parancsolgatott Matsumoto.
- Tousen, Komamura, Ukitake és Unohana kapitányok fogják megvenni a díszítést, Kira, Renji, Yachiru, Rukia és én fogjuk feldíszíteni a házat, Yourichi és Kenpachi pedig a kaját fogják elkészíteni. Isane, Kyoraku kapitány és Kuchiki kapitány fognak intézkedni a zene felől! – adta ki mindenkinek a feladatát a parti szervező.



Tousennek, Komamurának, Ukitakénak és Unohanának két napba tellett, mire összeírták, és nagy nehezen háromszor megjárva az emberek világát megvették a díszítést. Kira, Renji, Yachiru, Rukia és Rangiku másfél napig veszekedett azon ki mit fog majd csinálni a díszítésből. Isane, Kyoraku és Byakuya nagy nehezen megrendelt valami „Lili baba” nevű EGYÜTTEST. Yoruichi pedig előkereste Kenpachi segítségével a nagymamája titkos süti receptjét, amihez - érdekes - kellett chiliszósz. Mindez két nap alatt…



Elérkezett a buli napja. Hinamori már jó előre eltervezte mit fog csinálni: először is elcibálja sétálni a kis barátját, majd elmennek fagyizni – természetesen csigalassúsággal fog majd fagylaltozni - , és megint sétálnak egyet. Mire mindezzel végeznek lesz este 7 óra és mehetnek a 10. osztaghoz. Akik a díszítésért voltak felelősek, vagyis Kira, Renji és nem sorolom a többit, mert úgy is tudjátok, sikeresen felaggatta a falakra a rózsaszín cuccokat és a színes lufikat. Az egész ház úgy nézett ki, mint egy barbiház életnagyságban. Yoruichi vezénylésével Kenpachi megsütötte a chilis sütit, és egy szerencsétlen tortát is összehoztak, amit lekentek valami undorító zöld mázzal. Mire minden a helyére került elérkezett a hét óra és nagy lassan Hinamori is megjött az ünnepelttel. Amint beléptek az ajtón mindenki előugrott a rejtekhelyéről és hangos „MEGLEPETÉS!” kiáltás kíséretében köszöntötték Hitsugayat.
- Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk, Toushiro-kun! – mosolygott Hinamori.
- Kö... Köszönöm – nyögte ki ámulatában a kis kapitány. – Erre nem számítottam.
- HITSUGAYA KAPITÁÁÁNY! – tolakodott előre a sík részeg Matsumoto, és bele lihegett kapitánya képébe. - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – nem bírta tovább, és ráesett az ünnepeltre. – EZ...HUKK... AZ... HUKK... ÉN AJÁNDÉKOM! – tört rá a nőre a csukló roham. Miután Ukitake és Yoruichi lecibálta Toushiroról Rangikut végre elkezdődhetett az ajándékozás.


Hitsugaya a hadnagyától egy cumit kapott, mondván, úgyis gyerek még. Ennek természetesen papírmunka lesz az ára, természetesen miután mindenki kijózanodott. Komamurától egy borotvát kapott azzal a céllal, hogy ha egyszer kinő a bajusza, akkor azzal levághatja. Tousen megvette a peach-es zászlót, Yoruichi egy doboz piros gumi óvszert vett azzal a szándékkal, hogy jóra használja a kis kapitány. Toushiro egy laza kézmozdulattal - és rák vörös fejjel – a kukába hajította előzőleg kapott ajándékát. Kenpachi és Yachiru közös ajándéka egy robbanó motoros MZ TS „motor”-hoz hasonló bicikli volt. Renji,Isane, Izuru és Rukia is közös ajándékkal kedveskedett, ami nem volt más, mint egy kézzel rajzolt a Gotei 13 kapitányai és hadnagyait ábrázoló kép. Mellesleg megjegyzem, az egész színes pálcika emberekből állt. Byakuya egy csomag fénymásolópapírt adott, mondván, hogy legyen mire írnia Rangikunak, ha büntetésben lesz. Ennek örült eddig a legjobban az ajándékozott. Hinamori egy Karaoke CD-vel kedveskedett, és felajánlotta, hogy szívesen átjön majd énekelni. Ukitake egy nagy halom édességet vett az ünnepeltnek. Unohana egy csomag aloé verás krémet adott, mert neki túl sok volt. Kyoraku meg felkapta Hinamorit és beleejtette Toushiro ölébe. Mind ezután mindenki ment a maga dolgára. Ki az ivókhoz, ki a táncolókhoz, és egyéb helyekre ment. Az ünnepelt pedig – még mindig Hinamorival a kezében - kiment az udvarra levegőzni. Letette gyerekkori barátját és leült a tornácra.
- Toushiro-kun… – szólt féléken a lány.
- Mi az? – hallott a fagyos kérdés.
- Igazából... Mit szerettél volna kapni? Mert Renji ötlete volt a buli, de én mondtam, hogy… - befejezni nem tudta, mert a kapitány közbevágott.
- Már megkaptam, amit szerettem volna Kyorakutól – és akaratlanul is elmosolyodott. – Bár nem kellett volna ekkora felhajtás, és rózsaszíndíszítés – végig futott a hideg a hátán.
- Mért mit kaptál Kyoraku kapitánytól? – kérdezte félálmosan Hinamori, és nagyon úgy tűnt, hogy elfelejtette, hogy ő volt az ajándék.
- Semmi... – de mire újabb mondókájába kezdhetett volna Toushiro, az édesen alvó Hinamori a vállára borult. Az ölébe vette, és hazavitte a lányt.


Másnap reggel, ahogy Toushiro belépett irodájába, földbegyökerezett a lába. A földön mindenfelé üres alkoholos üvegek, a függönyök letépve és szanaszét szakítva. A kanapé felfordítva. Alig mert odamenni, hogy megnézze, mi van mögötte. Bár ne is ment volna oda. Nem mást talált ott, mint Rangiku meztelenül és az intim részeket Izuru takarta el. Szinte undorodva és bosszút forralva ment arrébb Hitsugaya. Az íróasztala mögött Unohanat és Kyorakut pillantotta meg amint Shunsui letaperolja Retsu fenekét. Onnan is odébb állt. Az egyik sarokban a függönyön lógva aludt édesdeden Isane. Valószínűleg Renji üldözhette, mert s fején egy hatalmas púp volt, amit valószínűleg a Rukia kezében lévő sörös üveg okozhatott. A másik sarokban Kenpachi, Yachiru, Yoruichi és Ukitake feküdt egymás hegyén, hátán. Tousent és Komamurát az ablak alatt találta meg, előttük egy-egy kis tányérral és azon egy különös piros színű süteménnyel valamint két üveg ásványvízzel. Lehajolt, és megkóstolta a süteményt. Azonnal megitta a két üvegben összesen maradt vizet, mert hiszen az volt Yoruichi nagymamájának titkos receptje. Az ideiglenes színpadon pedig nagyban csücsült az a „Lili baba”, vagy ki a franc. Byakuya pedig ott ült a harmadik sarokban összehúzódva, mint valami sündisznó. Toushiro odament hozzá, és nagy nehezen felkeltette.
- Hé, Byakuya! Ébredj!
- Na, hagyjál, Rukia!
- Én nem vagyok a húgod - erre a kijelentésre kipattantak Kuchiki szemei is.
- Hitsugaya kapitány? Hogy kerülsz te az én házamba?
- Nem a te házadban vagyunk, hanem az én irodámban.
- Á! Már emlékszem.
- Szuper. És mivel tudom, hogy nem iszol alkoholt, elmondanád nekem, hogy mi történt?
- Persze. Szóval, miután te kimentél Hinamorival, mindenki ment, ahova akart. Matsumoto, mivel már akkor is be volt szívva odament a szintén részeg Izuruhoz, és hát, a mostani jelek árulkodnak mit csináltak. Szóval utána Abarai, Isane és Rukia is beszívott, és Renji le akarta teperni Isanét, aki a függönyre menekült. Az őrült hadnagyomat a húgom állította le a sörös üveggel. Kenpachi, Yachiru, Yoruichi és Ukitake kártyáztak, és úgy aludtak el, ahogyan most vannak. Tousen és Komamura jó vendéghez méltóan ettek a süteményből, de aztán ahogy elnéztem igen csípős lehetett – itt egy, ühüm-öt, vetett közbe Hitsugaya. – , aztán Kyoraku segg részegre itta magát, és elkezdte üldözni a perverzitásával megáldva Unohanat. Én meg a magam csendességébe ide húzódtam.
- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad – a fehér hajú felsegítette a földről kapitány társát. – Köszönöm, hogy eljöttél, még ha én nem is voltam itt.
- Szívesen. Máskor is eljövök, hogy tudjak neked beszámolót tartani.
- Az jó lesz – ezekkel a szavakkal kísérte ki a vendéget Hitsugaya, majd eldöntötte, felébreszti a többi vendéget is. Kinyitotta az ajtót, ablakot és hagyta, hadd járja át a hajnali hideg a házat, ezzel felkeltve a bent alvókat. Nagy nyögések közepette mindenki felébredt.
- Jó reggelt! – köszönt semmitmondóan a „vendéglátó”.
- Jó reggelt! – jött kórusban a válasz.
- Megkérnék mindenkit, hogy Izuru és Matsumoto hadnagy kivételével távozzon. Köszönöm, hogy eljöttetek, és sajnálom, hogy így kell kiraknom a szűrötöket, de hát ez van. Mindenkinek további szép napot! – a két marasztalton kívül mindenki távozott, és Hitsugaya végre kérdőre vonhatta áldozatait.
- Megmagyaráznátok, mit műveltetek ti a kanapé mögött?
- Hát az úgy volt, hogy... hogy is volt Rangiku? – kezdett bele Izuru.
- Az úgy volt, hogy ittunk és...
- Ne folytasd! Kuchiki kapitány mindent elmondott, úgyhogy most mind a ketten felöltöztök, és kitakarítjátok az irodát. Minden egyes centit! Vagy ha nem, akkor mehettek a megbánás tornyába és…
- TAKARÍTUNK! – kiáltották kórusban a hadnagyok.
- Rendben. De ha egyszer is meg mertek állni, vagy nem dolgoztok precízen, esetleg meg akarnátok lógni… tudjátok, mi lesz.
- Tudjuk –válaszolták kórusban.
- Ajánlom is. Na, én most elmegyek, hagylak titeket dolgozni. És ne merjetek lazsálni, mert észreveszem, és baj lesz.
- Értettük! – azzal Hitsugaya elvonult, magára hagyva a hadnagyokat.
- Na, ezt megszívtuk - öltözött fel Kira.
- Ja, de… azért jó volt – vigyorgott Rangiku.
- Ja! – azzal neki láttak


Toushiro gyors léptekkel haladt az 5. osztag felé, egyenesen Hinamori irodájába. Mikor odaért, kopogott, majd mikor hallotta, hogy belépést nyert, mily meglepő, belépett. Odasétált Hinamori mellé, aki az ablak mellett állt…
- Mi az Toushiro-kun? – kérdezte nagy szemekkel a lány.
- Tegnap este kérdeztél valamit, mielőtt elaludtál.
- Tényleg. Azt kérdeztem, hogy mit szerettél volna kapni a születésnapodra. Te azt mondtad, megkaptad Kyoraku kapitánytól, és én visszakérdeztem, mit kaptál tőle. De erre a válaszra már nem emlékszem… – még mindig nem jutott eszébe.
- Kis buta. Hát nem emlékszel?
- Mire?
- Arra, hogy te voltál az ajándék – a lánynak még meglepődni sem volt ideje, mert az ajkán Toushiro édes csókját érezte. Meglepettségéből csak akkor ébredt fel, mikor a kapitány a kezét a lány tarkójára tette. Abban a pillanatban visszacsókolt. Így álltak hosszú perceken keresztül, majd a csókot a fehér hajú szakította meg:
- Hinamori… nekem te vagy a legszebb ajándék!

THE END